Őszi vacsora volt ez, úgyhogy a sütőtök mindenképp helyet
kapott a menüben. Kétszer. Rendhagyó módon nem fogok sztorizgatni a főzési
fázisokról, tapasztalatokról, hanem inkább kicsit bővebben írok erről az őszi
tökféléről.
A sütőtök a mai Guatemala és Mexikó területéről származik,
és az emberek már legalább 7000 éve fogyasztják. Igaz eleinte csak a magját, mivel
régebben a húsa állítólag nagyon keserű volt. A későbbiekben egész Amerika
területén elterjedt, akkor már megjelentek az édesebb ízű fajták, fogyasztását
szeplő és kígyómarás ellen javasolták.
A három nővér egyike: az amerikai indiánok együtt
termesztették a kukoricát, a futóbabot és a tököt. Ezek mind a szántóföldön,
mind az étrendben remekül kiegészítik egymást, innen ered „a három
nővér” elnevezés is. Először elvetették a kukoricát, majd a futóbabot és a
tököt. A kukoricára felfut a bab, nem kell karózni, és nitrogént köt meg a
talajban, amelyet a másik két növény hasznosít. A tök árnyékolja a talajt,
megtartja benne a vizet és védi a kukorica sekély gyökérzetét.
Európába a szokásos módon, spanyol és portugál felfedezők
hozták el, napjainkban pedig az Antarktisz kivételével mindenhol termesztik, a
legjelentősebb termelők Kína, Japán, Románia és Törökország.
Hozzávalók: 1 sütőtök, 3-4 tk curry, 2 gerezd fokhagyma, 1 hagyma,
4 konzerv kókusztej, 20 dkg garnéla
Elkészítése: a tököt meghámozzuk, kimagozzuk, felkockázzuk, és
az apróra vágott hagymával együtt annyi hideg vízbe, hogy ellepje, feltesszük
főni. Ha felforrt sózzuk, beleszórjuk a curryt, az összezúzott fokhagymát, és addig
főzzük, amíg meg nem puhul. Azután botmixerrel pépesítjük, mehet hozzá a
kókusztej, elkever, felforral. A garnélát jól megmossuk, és a levesbe tesszük.
Egyet lobban és lehet tálalni.
