"Nem sajnálta a fáradságot, költséget, elutazott Debrecenbe, hogy saját találmányú levesének anyagát beszerezze. Vén kakasok kellettek ehhez a leveshez, amelyeknek megkeményedett izmaiba szerelmi viharok íze-sava gyülemlett össze. Színész volt, nagy művész, tehát emléke kortársai élethossziglanára ítéltetett. De egy maradandó emléke mégis van: a vendéglők étlapján a Chateaubrand-ok, Wellingtonok között ott szerepel az Újházy-leves is." (Nagy Endre írása Újházi Edéről és a róla elnevezett levesről)
A K2-ben így készül az életelixír (by Zs):
A kakast alaposan megmossuk, hidegvízben elkezdjük főzni, bizos ami zicher mellédobunk egy két húsos-cubákos marhacsontot (pl. borda és-vagy fartő-farok), sózzuk. Ha felforrt lehabozzuk és letekerjük kis lángra. 2-3 óra múlva beletesszük a zöldségeket (répa, fehérrépa, zeller, kelkáposzta, karakábé, hagyma, fokhagyma) és egészborsot. kis tűzön !!! tovább gyöngyöztetjük még 4-5 órát. Lehűtjük, lezsírozzuk. Újramelegítjük belerakjuk a gyorsan puhuló zöldségeket ( karalábé, gomba, paprika, paradicsom, zöldborsó-ha, zellerzöld). Kb. 1 óra gyöngyözés végső ízbeállítás és kész. Külön vízben tésztafőz. Alkotóelemeire szed, átszűr (ha van - textilpelenkán). Tálal.
"Ejha, micsoda leves ez! - mondta az esperes. - Ilyen levest, barátom, ilyet nem lehet kapni semmiféle helyen ez világon, csak éppen itt, ahol vagyunk. Mert a levesnek úgy kell készülni, hogy abban legyen marhahús is meg szárnyas is. Lehetőleg kacsa. Azt azután együtt főzik annyi ideig, legalább huszonnégy óráig, hogy az úgy elfő, mint a homok. Még a tehén csontjának is puhára kell abba főni. De ha kakas van benne, az még jobb. Nagy kakas. Öreg kakas. Nagy taréjú, fekete lábú, amelyik már évek óta gyakorolja a szerelem művészetét. Annak minden részének benne kell lennie a levesben, szétfőve és a legkisebb alkatelemeire bomolva. Egy ilyen tányér leves a beteget lábra állítja, s az egészségest viruló ifjúvá teszi." (Móricz Zsigmond: Ebéd)