A Kapitány-2 pályafutása során a harmadik, részemről pedig
az ötödik hálaadásnapi vacsora volt ez. Nem azért rendezzük meg ezeket az estéket,
mert bármi kapcsolatunk lenne az amerikai ünneppel, hanem mert imádok ekkora
madárral megharcolni, és mert a legelső, még valamikor 2008-ban, a Mátyás utcai
garzonban hirtelen elkövetett vacsora olyan jól sikerült, hogy képtelen vagyok
abbahagyni. Idén már felmerült a változtatás igénye bennem, de végül maradt a
szokásos, gesztenyével töltött verzió, aminek most először leleplezzük majd a
készítési módját is. Talán majd jövőre valami más lesz, mondjuk birsalma-mázas,
zelleres töltelékkel. De most kanyarodjunk vissza az előételhez, ami
zöldségchips volt kaviáros mártogatóval.
A chips receptjének ismertetését nem bonyolítom nagyon túl,
talán annyit tennék hozzá, hogy a felhasznált, legyalult zöldségeken (krumpli, sárgarépa,
fehérrépa, zeller) kívül állítólag érdemes még a céklát is bevenni a sorba, de
mivel én nem szeretem semmilyen formában, ez meg sem fordult a fejemben – viszont
ti próbáljátok ki, ígérem egyszer megkóstolom én is. Szóval, zöldségeket le
kell gyalulni, olajban frissen kisütni, érdemes egyenként beledobálni a cuccot
az olajba, így biztosan nem tapadnak össze.
A kaviáros mártogató pedig így készült: snidlinget felaprít,
tejszínnel és tejföllel összekever, nagyon kicsit megsóz, nagyon kicsit
megborsoz, majd nagyon finoman kaviárt belekever. A mennyiségi arányok pedig
ezek voltak: egy tejszínhez, egy nagy doboz tejföl, három kisüveges kaviár és
egy cserepes snidling fele.
A welcome fogáshoz gyöngyözőbort kínáltunk. Fotó
természetesen nem készült :)
